Erőt vesztve...

Érezted már úgy, hogy megbénít, ledermeszt és bekajál a félelem? Ilyenkor lapulsz, mint egy potenciális áldozat, hátha rezzenéstelenné válva nem vesz észre a fenevadja. Már a légzésed is felületes, miközben a szíved majd' megáll a torkodban kalapálva, s térded remegésével együtt ordítja, hogy itt vagy védtelenül. Ám  Te minél inkább tetszhalottat játszol, annál élénkebb prédájává válsz. Hagyja, hogy elvégezd a piszkos munkát és kicsináld magad, miközben becsinálsz tőle. Neki csak egy újabb nyelet vagy és megy is tovább. Ő nem ragadozó, csupán halálra rémiszt, hogy porhanyós légy. 

Átlátod-e?

Tudod, mi a vicc? Ő maga! Illúzió! Hazugság! Nem igaz! A Te életre keltett parád, amit napjában többször etetsz az aggodalmaiddal. Biztosra mész, mert piszkosul el tudsz köteleződni a gondoskodásoddal és már folyamatosan nyomatod belé a finomabbnál finomabb falatokat, már-már tölcsérrel.

ÉBREDJ DRÁGA!!!

Kígyót melengetsz a kebleden! Rád pályázik és a végén Te leszel a jutifalat, a nyomaték, mert benyel a tölcsérrel együtt Téged is, veszettül kíméletlenül. És így hívjuk életre a tesóit, de még az uncsitesóit is mi mindannyian, akik az aggodalomra, a szorongásra szavazunk. Ők meg bandáznak a markukban röhögve, a globális félelem egyesületében. S eközben mi? Szánalmas csuklássá és büfivé avanzsálunk.

Próbálkozhatsz... És ha biztosra mész?

Jó ez így? Csak kérdezem. Tényleg nincs más, ami mellett érdemesebb lenne elköteleződni? Bocsi, de én kiszállok a buliból Drága! Önmagamat választom. Az ajándékba kapott életem mellett voksolok. És ennyi!!! Igen, persze, hogy nem ennyi...  Ám a legelső lépés  a választás. Visszafelé is melós a sztori, mint amikor napi szinten történt a fenevad etetése. Csak most szintén napi rendszerességgel van igény a tettekre, ami megerősíti a vadiúj irányodat. Eleinte még tikkel a szemed a rémülettől, de mit veszíthetsz, ha kitartasz? Lehet, hogy mégis elérsz folyóként a tengerhez? Akadályok lépten nyomon lehetnek.  Feladod és dumcsizol velük, mert elfelejted, hogy merre a tovább? Vagy beintesz egy elegánsat mosolyogva és haladsz a célod felé? Célod a Magasabb Rendű, vagy bealszol és jóvana'...? 

Aludhatsz tovább vagy mi más is lehetséges még?

Nem könnyű. És mi van, ha ez is csak egy duma? Miért ne lehetne könnyű akár? Egy jó kis polgárpukkasztás, ami totál nem a szokásos reakció a nehézségek idején, hogy élvezem, amit csak lehet. Rőkönyödjön csak meg az a fél-elem. Én egész vagyok. És mindig van az életörömből -alsó hangon is- egy garmadával. Feltéve, ha észreveszem. Sőt! Generálom. 

 Jelentem: JELEN!

Megint sikerült felfedeznem a spanyol viaszt, mint az első írásomkor  (Hogyan lettem hálás?). Ugyanis csomószor elértek már a fülemig  a "Légy jelen!" instrukciói, ám végre bement a bucimba és megértettem. WOW!!! Hogy lehet még ennél is jobb? Állok a sarokban, befelé fordulva... Vagy még mindig a sarokban állva -gondolva egy merészet- kifelé fordulok és láss csodát, kitárul a látómező. Most jön az abszolút perverzség, mert veszem a bátorságot és el is indulok a hegyesszögből a tompaszögbe, folyamatosan tágítva  a horizontomon. Látok, hallok, érzek, érzékelek, élek. Örömömben táncot járok, amiért fel tudom fogni a fizikai világ gyönyörűségeit érzékszerveimmel, sőt az érzékeken túli Mindenséget is. Mert kinyíltam rá. Ez Neked is megy! Próbáltad már? Nagyon izgi!

ERŐM ereje...

Hol a félelem? Igen, koslat utánam, lesve a rést a pajzson, hogy megdumáljon ismét. Egyre rafkósabb, ahogy egyre inkább háttérbe szorul. Mert egy kis vetítő, s játssza a múlt elavult filmjeit a jövőm felé, hátha találok egy másik sarkot mozizni, megint befelé fordulva. De már NEM! A JELENBEN maradok. Ez az, amit nem hagyok többé elmenni mellettem csak úgy. Megélem és nem elmulasztom. EZ nem jön vissza, nem olyan mint a félelem b@sszus. És nem érdekel, hogy mi meddig tart, mert folyamatosan benne vagyok. Egyik pillanatról a másikra. Mind ajándék. Mindegyikben ott  a Csoda. A félelem pedig oké, lehet a barátom. Ha menekülök, üldöz. Ha kizárom, kóstolgat. Engedem, hogy kövessen, mert ha utolér, felismerem, hogy belassítottam vagy megálltam. Köszi jófejkém a figyelmeztetést és hogy oly lelkesen lihegsz a nyakamba, de kapod a fityiszt. Megrázom magam és GO, tovább lépkedem. ÉS! DE! Előttem sosem jársz!!! Nehogy már méz nyalja a macit! :) 

Élsz a lehetőséggel?

No! Jelenben lenni, nézzük csak! Ha már én magam az életre mondtam igent, életöröm-ittasan hintem is a csodamagvakat. Ne csak nekem legyen jó, ezért szívesen hozzájárulok életed jelenéhez, amint megengeded Magadnak az élést. Nekem óriási megtiszteltetés, ha a masszázsaimon, érintésterápiákon keresztül támogathatlak jelened megélésének gyakorlásában, hogy egyre könnyedebben lépkedhess emelkedő utadon. Ajándékom is van a bátorságodért, amiért elindulsz Önmagad jobb léte felé: a 2. alkalomra meghívlak. Így egyszer befektetsz Önmagadba, ami kétszeresen megtérül. Válassz tehát egyet a Rád kacsintó szolgáltatásaim közül, és kapsz tőlem még egy ugyanolyat  a következő alkalommal. Feltéve, ha egy hónapon belül újra  ellátogatsz hozzám. Az időkorlát Érted van, mivel a halogatás sokszor a semmibe torkollik. Én abban támogatlak, hogy haladj is az utadon, ha már elindultál. Ez az elején kissé döcögősebb lehet, de engem izgatott öröm jár át, hogy adhatok és hozzájárulhatok Önmagad választásához.

Mit szólsz? :) 

Hogy hangzik? Tetszik az ötlet? Csak a döntéseden múlik. Én itt vagyok. Érted is. Belépsz a Fityisz Klubba? Mi a Te átélési stratégiád? Érdekel. Megosztod? :)